A körülmények áldozata voltam (amíg nem változtattam)

Volt már olyan érzésed, hogy minden és mindenki összeesküdött ellened? Hogy nem éred el a céljaid, mert valaki vagy valami mindig meghiúsítja? Balszerencse, mások áskálódása, az élet igazságtalansága. Esetleg közben arra gondoltál, hogy bezzeg milyen könnyű másoknak?

Nos, akkor csapdában vagy: akaratlanul a körülmények áldozatának gondolod magad. Azért veszélyes ez a csapda, mert nem is tudod, hogy beleestél. Valld be, jól esik sajnálni és sajnáltatni magad. Arról mesélni a barátaidnak, kollegáidnak, hogy te mindent megtettél és még így sem sikerült a projekt, így sem jött össze a vizsga, és még sorolhatnád, mi minden ment rosszul. Ezek a történetek azonban nemcsak másoknak, hanem saját magadnak is a tehetetlenség érzését közvetítik, újra és újra visszahúzva abba a bizonyos csapdába.

Bevallom, nem olvastam kutatásokat a témában, így nem tudom, gyakoribb-e ez a jelenség nők körében. Azt hiszem, bárkit érinthet. Sőt, ha őszinte akarok lenni, szerintem Magyarországon az emberek jelentős része él abban a hitben, hogy valaki vagy valami más miatt nincs szerencséje.

Talán most azt kérdezed, hogy ha nem olvastam tudományos értekezéseket a témáról, akkor mire alapozom mindezt. A válasz egyszerű: saját tapasztalataimra. Kétszer is jártam ebben a csapdában – egyszer a sport terén, egyszer pedig a szakmai életemben. Tinédzserként hosszú éveken át karatéztam, az edzések végén általában küzdelem volt, és sokszor kerültem szembe nagyobbakkal, erősebbekkel és hát őszintén szólva féltem, fájtak az ütések, és legtöbbször legyőztek. Egyszer Apu látott edzésen és utána megkérdezte, hogy miért hátrálok folyamatosan. Nem tudtam mit mondani, de az a kérdés beleégett az agyamba. Ez ébresztett rá, hogy a hátrálásommal nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is lemondtam a harcról. A következő edzésen eldöntöttem, hogy változtatok. Beleálltam a küzdelembe, és bár ugyanúgy legyőztek, mégis más volt az érzés, ahogy a komoly versenyzők mondják: állva haltam meg, mint a fák. Felemelő érzés volt és azt hiszem kivívtam a tiszteletet az erősebbek körében és ami talán még fontosabb magamra is másképp gondoltam ezután.

Szakmai területen pedig, egy közép-európai projekt újdonsült vezetőjeként futottam bele abba a hibába, hogy az ügyfél, a csapatom és vezetőség elvárásai között őrlődve extrém sokat dolgozva mondogattam magamnak, hogy nem az én hibám a csúszás, ettől többet tenni már már fizikailag lehetetlen. A körülmények miatt van a sok probléma. Persze, hogy nem a körülményekkel volt gond, hanem az elvárások menedzselésével. Hiába dolgoztunk éjjel-nappal ha egy hadsereg is kevés lett volna a munka végrehajtásához. A megoldás itt is probléma felismerése volt, onnantól “csak” el kellett mondani az ügyfélnek és a csapatnak, hogy újra kell tervezni az egész projektet. Az egy külön történet, hogy ebbe hogyan ment bele mindenki, de a lényeg, hogy megegyeztünk, így megváltoztattuk a körülményeket, sikerült kimászni a csapdából.

Mindig eszembe jutnak ezek az emlékek, amikor épp padlón vagyok, és mindig arra emlékeztetnek, hogy a nehézségekkel jobb szembeszállni mint elmenekülni előlük.

Na, de elég a merengésből, vissza a cikkünkhöz. Én szerencsés voltam, mert egy kérdés segített ráébredni a saját felelősségemre. Mit tehet az, aki nem kap ilyen mentőövet? Hogyan szabadulhat ki a körülmények áldozatának csapdájából?

Először is fontos megjegyezni, hogy mindannyian érezhetjük tehetetlennek magunkat néha. Ez természetes reakció a kudarcokra vagy nehézségekre. A kulcs az, hogy felismerjük saját érzéseinket és ne ragadjunk bele az önsajnálatba.

5 lépés, ami (szerintem) kiszabadít a csapdából:

1. Tudatosítsd a mintátGondold át, esetleg jegyezd fel, mikor és milyen helyzetekben érzed magad a körülmények áldozatának. Ez segíthet felismerni a visszatérő gondolatokat vagy viselkedéseket. Kérdezd meg magadtól: "Valóban semmit sem tehettem volna?"

2. Kezdd kicsibenNem kell azonnal, minden területen változtatnod. Az is elég, ha egy kisebb akadályt lekűzdesz. Például ha azt érzed, hogy valaki folyamatosan félbeszakít miközben beszélsz, próbáld elmondani neki, egyszerű, de határozott módon, hogy ez zavar téged.

3. Keress példaképeketInspirálódj olyan emberek történeteiből, akik nehéz körülmények között is talpra álltak. Ez nemcsak motiváló, hanem emlékeztet arra, hogy te is képes vagy változtatni.

4. Fogadd el a felelősségetEz talán a legnehezebb lépés, de egyben a legfelszabadítóbb is. Ha felismered (eldöntöd), hogy nem a körülmények, hanem a saját reakcióid határozzák meg az életed alakulását, akkor erősebbé válsz. Tudni fogod, hogy bármi történik, te megoldod a helyzetet.

5. Ne félj segítséget kérniHa úgy érzed, egyedül nem tudod megoldani a helyzetet, fordulj szakemberhez, barátokhoz vagy támogató csoportokhoz. Néha már az is elég, ha valaki meghallgat. Vagy ha feltesz egy egyszerű kérdést.

Őszintén hiszek abban, hogy mindenkinek van lehetősége változtatni, még akkor is, ha a körülmények nem kedveznek. Nem lesz könnyű, de ha eldöntötted, hogy te irányítasz, sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak fogod érezni magad. 

Gondolj arra, hogy ez is egy edzés. Minden kudarc, minden akadály egy újabb lehetőség arra, hogy erősebbé válj. És ki tudja, talán egyszer másokat is inspirálni fogsz a saját történeteddel. A döntés a tiéd: hagyod, hogy a körülmények alakítsanak téged, vagy te alakítod a körülményeket?

Te hogyan reagálsz, amikor azt érzed, hogy egy helyzet túl nehéz? Hátrálsz, vagy szembenézel vele?