Az asszertivitás ereje: Hogyan állj ki magadért anélkül, hogy bántanál másokat?

Asszertív kommunikáció, gyakori tréning cím a vállalati szférában. Én is voltam már több olyan képzésen, ahol azt tanították, hogyan lehet saját akaratunkat úgy érvényesíteni, hogy közben a másik fél sem sérül. A módszertan valahogy úgy szól, hogy fogalmazzuk meg a másik fél felé, hogy mit szeretnénk, mire van szükségünk, mit érzünk egy adott helyzettel kapcsolatban és mondjuk el, mit várunk a másiktól annak érdekében, hogy teljesüljön a célunk. Amikor asszertívan igyekszünk fellépni, akkor valójában egy olyan win-win szituációra törekszünk, ahol úgy teljesülnek saját törekvéseink, hogy a másik nem érzi úgy, hogy kényszerítve van megtenni valamit. Nagyon egyszerűnek tűnik, igaz? Valójában szerintem már ott nehézségekbe ütközünk a legtöbben, hogy saját magunknak meg tudjuk fogalmazni, mire van szükségünk. Tárgyilagosan közelíteni, nem a másikat lenyomva, indulatból közölni mit várunk nehéz, sokszor sokkal könnyebb egészen egyszerűen meg sem szólalni és csendben őrlődni, hátha a másik kitalálja mire gondolunk. Bármilyen emberi kapcsolatot próbára tesz, ha nem tudjuk kimondani, vagy megfelelően közölni mit szeretnénk, nincs ez máshogy tehát a munkahelyen sem. 

Mielőtt rátérünk a munkahelyi példákra, hozok egy mindennapi helyzetet, ami gyakorlóterepnek szerintem tökéletes, ez pedig nem más, mint a gyereknevelés. Kisgyerekek mellett számtalanszor elhangzik nap mint nap, hogy mit NE csináljon az a gyerek. Saját érdekében tiltunk dolgokat, egész egyszerűen azért, hogy megóvjuk testi és lelki épségét, saját példámat tekintve azonban ha belegondolok nagyon ritkán hangzik el az ellenkezője nevelés során, azaz, hogy mit várunk a gyerektől, mit csináljon. Kipróbáltam, milyen nem negatív előjelű szavakkal terelgetni a lányaimat, hanem konkrét, tiszta, egyértelmű kérésekkel rávenni őket a hétköznapi teendőkre. ‘Ne kiabálj!’ Mennyivel másképp hangzik, hogy ‘Beszélj kicsit csendesebben!’. ‘Ne vágj a szavamba’ vagy ‘Várd meg amíg befejezem és utána te is elmondhatod’. Ugyanazt szeretnénk vele elérni, mégis nagyon máshogy hatnak a szavaink, én legalábbis ezt tapasztaltam.

Na de a munkahelyen milyen helyzetekben érdemes előhúzni az asszertív kommunikációt? Tulajdonképpen bármikor, amikor szeretnénk elérni, hogy érvényesüljön az akaratunk. Előléptetést szeretnénk? Konfliktusunk van egy kollégánkkal? Segítségre van szükségünk valamiben? Új kihívásokra, feladatokra vágyunk? Mind olyan helyzet, amelyben saját célunk, érdekünk, törekvésünk van, azaz szeretnénk valamit. Nekünk fontos, viszont nem csak rajtunk múlik, együttműködésre, támogatásra kell rávenni a másik felet. Lehetnek ezek nagy volumenű helyzetek, vagy egészen aprók, a technika tulajdonképpen ugyanaz.

Vegyünk egy konkrét példát: azt tapasztaljuk, hogy egy kollégánk gyakran félbeszakít minket, nem hallgatja meg a mondandónkat. A helyzet nyilvánvalóan zavaró, hiszen ezzel megakadályoz minket abban, hogy érvényesüljünk a megbeszélésen, hogy megmutassuk mennyit dolgoztunk egy projekten vagy csak igazán meg tudjuk osztani, mit gondolunk az adott témáról. Mit tehetünk? Ha már nagyon gyakorlottak vagyunk és rendelkezünk az asszertív kommunikáció eszköztárával, a konkrét helyzetben jelezhetjük, hogy szeretnénk, ha végighallgatnának. Indulatok nélkül, megszólítva az illetőt, egyszerűen mondjuk el, hogy zavar minket, hogy nem tudjuk végigmondani amit szeretnénk és kérjük meg kollégánkat arra, hogy legyen kicsit türelmesebb és hallgasson végig minket. Ha nem vagyunk még ennyire profik, hogy on the fly felvállaljuk ezt a beszélgetést, akkor négyszemközt, az eset után némi rákészüléssel mondjuk el, mit várunk a másiktól. Pár egyszerű lépéssel könnyedén felkészülhetünk erre a beszélgetésre, én ezeket javaslom átgondolni előre:

1. Fogalmazzuk meg pontosan mit érzünk, mit okoz nekünk a másik viselkedése, és ezt személyeskedés nélkül objektíven fogalmazzuk meg

2. Legyen konkrét kérésünk, gondoljuk át pontosan mit várunk a másiktól (ne viselkedj így a meetingen helyett: kérlek ne szakíts félbe, mikor beszélek)

3. Készülj fel a lehetséges reakciókra. Mik lehetnek ezek? Együttműködés, megértés vagy elutasítás, támadás, tagadás. Mindenképp készülj fel arra, mit fogsz válaszolni egy esetleges elutasítás esetén

4. Gondolj bele a másik oldalba is, próbáld meg megvizsgálni a helyzetet az ő szemszögéből. Segíthet a közös pont megtalálásában, ha nem csak a saját szempontjaidat veszed figyelembe.

5. Gondold át, pontosan mi az a végkimenet, amivel elégedett leszel, törekedj ennek elérésére a beszélgetés során.

+1 jó tanács: Gyakorolj! Családon, barátokon, a kisboltban, mint minden, az asszertív kommunikáció is tanulható! 🙂