Miért érzed, hogy folyton bizonyítanod kell? És mi történik, ha nem teszed?

Szeretném megkérdezni azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy “Mit szólnak majd az emberek”... hogy végül mit szóltak? 

Valahol a neten láttam ezt a mémet és nagyon tetszett, mert benne van minden a bizonyítási kényszerről és az elismerésre vágyakozásról. Arról, hogy ez az érzés annyira erős kényszer lehet, ami egy életen át rabul ejthet, valamint, hogy ez is egy olyan gát, ami csak a fejünkben él. Valójában pedig nem számít, hogy mások mit gondolnak. Természetesen egy szűk, számodra megbízható körtől eltekintve. 

A megfelelési kényszer csapdája

Szóval, folyton azt érzed, hogy bizonyítanod kell? A munkádban, a családodban esetleg baráti körben? 

Mintha minden lépésedet egy láthatatlan szem figyelné, ami eldönti, hogy elég jó vagy-e. Talán épp azért dolgozol éjt nappallá téve, hogy elismerjék a teljesítményedet. Vagy éppen azért nem mersz kockáztatni, mert attól félsz, hogy kudarcot vallasz – és ezzel csalódást okozol magadnak vagy másoknak. De vajon miért érezzük ezt? És mi történik, ha egyszerűen nem bizonyítunk?

Életem nagyobbik részében engem is a bizonyítási vágy motivált. A suliban, az egyetemen, a munkahelyen, de még a sportban is. Ha őszinte akarok lenni, a mai napig ezt érzem, csak ma már megpróbálom kontrollálni ezt a dolgot váltakozó sikerrel. Tipikus példa a mission-impossible projektek bevállalása. Amikor valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt nem lehet megcsinálni, egyből azon kattog az agyam, hogy mégis, hogy lehetne megoldani. Tudom, akikkel együtt dolgozom nem mindig örülnek igazán ennek az attitűdnek, mert általában extra munka van az ilyen ötleteimből. Gondolom, ezért csuklom olyan gyakran. Viszont, amikor megoldjuk a “lehetetlen”-t, akkor az bizony jó érzés, ilyenkor kifejezetten jó elégedetten hátradőlni és képzeletben eljárni a “megmondtam” táncot. Ennek az ellenkezője, amikor egy teljesen megoldható feladattal nem sikerül időben végezni. Amikor haladni kéne, de valahogy semmi nem jön össze. Váratlan hibák, lebetegedő szakértők, egyre türelmetlenebb ügyfelek. Az ilyen helyzetekből jól nem lehet kijönni, legfeljebb minimalizálni a károkat. Na, ez aztán nem túl felemelő. Ilyenkor olyan dolgok is elkezdenek bosszantani, amik amúgy nem. A gyerek házijában nem jön ki az eredmény. A telefonom belassul, amikor a kulcsemberrel kéne beszélni. Nem halad a sor a boltban. Ilyenkor úgy érzem, hogy az egész világ összeesküdött ellenem. 

 Előnyök és hátrányok

Amúgy annak, ha meg akarsz felelni van jó és rossz oldala is. A jó rész az, hogy ki tudsz tűnni a tömegből (egy ideig), hiszen ha te vagy a legjobb abban amit kérnek tőled, akkor nyilvánvalóan kiemelkedsz. Ez lehetőségeket teremt és sikerélményt adhat. Kb. ennyi volt a pozitívum. A csapda az, hogy mindig többet kérnek és várnak tőled. Illetve, hogy előbb-utóbb megérkeznek az egymással szembenálló elvárások és elkezdenek felőrölni. Közhely, de nem lehet mindenkinek megfelelni. És nem is kell. 

Nézzük a negatívumokat. Az a furcsa érzés, mintha gyorsabban verne a szíved, mintha a gyomrod összeszorulna. Amikor beindulnak a pótcselekvések, rágod a körmöd vagy idegesítően dobolsz az asztalon. Amikor kell egy kis csoki vagy süti, hogy jobban érezd magad. Ez a stressz. És ha nem teszel ellene, egyre csak fokozódik, és nem lesz vége egész addig, amíg fel nem ismered, hogy nem kell mindenkinek bizonyítanod. Márpedig ha nem veszed észre, hogy változtatnod kell, akkor a saját fejlődésed útjába fog állni a megfelelési kényszered. Ha mindig azt csinálod, amit elvárnak tőled, akkor mikor vagy önmagad? Mikor irányítasz Te? Mikor jön elő a kreativitásod?

Van még egy fontos dolog, ami tudat alatt befolyásolhat: ha azt csinálod, amit mások mondanak, akkor azzal nincs rajtad felelősség. “Hisz én csak azt csináltam, amire utasítottak…” Szóval az igazi dilemma talán az, hogy vállalod a felelősséget és csinálod, amit a szíved/agyad/megérzésed/hited/stb. diktál azaz te irányítasz vagy nem veszed a felelősség terhét a nyakadba és teszed amit mások elvárnak tőled azaz Téged irányítanak.

Hogyan változtass?

Öt egyszerű lépés elég ahhoz, hogy lényeges változást érj el:

1. A legfontosabb és talán a legnehezebb lépés, hogy igazán megismerd önmagad és ha tényleg folyamatosan “kórosan” meg akarsz felelni. Próbáld megfigyelni azokat a helyzeteket, amikor azt érzed, bizonyítanod kell.

2. Gondold át a saját prioritásaidat. Mi az, ami neked fontos? Ez segít abban, hogy saját céljaidra koncentrálj, ne mások elvárásaira.

3. Gyakorold a nemet mondást. Kezdj el nemet mondani határozottan, de kedvesen azokra a dologkra, amik nem szolgálják a te céljaidat. Ez felszabadító lesz és csökkenteni fogja a stresszt.

4. Kezdj el önazonos lépéseket tenni. Hozz olyan döntéseket, amik saját intuíciókból fakadnak, nem mások elvárásaiból

5. Értékeld magad más szemszögből. Fókuszálj a saját sikereidre és erősségeidre, ne pedig arra, hogy mások mint gondolhatnak.

Ezek a lépések nem egyik napról a másikra hoznak változást, de biztos vagyok benne, hogy már rövidtávon jelentős fejlődést hoznak.

Zárszóként vagy bónusz 6. lépésként egy klasszikust idéznék: “Bátorak legyetek!”